|
2010-12-10 19:45:44, péntek
|
|
|
Milliárdok a múltból
2008. június 17. kedd, 15:47 Magyar Sors Online
ImageOlyan időket élünk, amikor amerikai ügyvédek pereket indítanak a Volkswagen és más német nagyipari cégek ellen, melyeknek alapját a második világháború idején végeztetett zsidó rabszolgamunka képezi. A Volkswagen Rt. még tavaly (1998. szerk!) bejelentette egy 12 millió dolláros alap létrehozását, amely a túlélő munkások anyagi kárpótlására szolgálna. A cégek többsége elismeri, hogy használtak zsidó munkásokat Hitler idején, de továbbra is visszautasítanak minden felelősséget. Ezzel együtt tavaly olyan per vette kezdetét, amely ezektől a vállalatoktól az akkoriban zsidó munkából befolyt profitjukat szeretné visszaszerezni.
Az írás jogvédelem alatt áll, csak 2-3 bekezdés másolható, a teljes írás megtekintéséhez szigorúan meg kell adni a forrás elérhetőségét!
A Volkswagen vezetősége szerint a világon 1500-2000 kényszermunkás még mindig életben lehet, ezért a 12 milliós alap a részükről elegendőnek tűnik. Azóta sok minden változott, hiszen a három legnagyobb svájci bank közel 1,25 milliárd dolláros megállapodást kötött a zsidó szervezetekkel a holocaust áldozatainak eddig vissza nem adott arany és pénz okán. A nyomás tehát tovább nő, és ezen fellelkesedve, New Yorkban és Münchenben ügyvédek egy csoportja beperelte az összes német autógyárat, beleértve a BMW-t, a Daimler-Benz-et, sőt elektronikai cégeket, például a Siemens, acélgyárakat, a Kruppot, és a különböző vegyi üzemeket.
Ez persze nem fogja a Volkswagent felmenteni a jogi felelősség alól - mondta Ábrahám Cooper rabbi, a Simon Wiesenthal Zsidójogi Szervezet dékánja Los Angelesben, aki aktív szerepet töltött be a svájci bankok elleni jogi eljárásban, és a zsidó munkaügyhöz is közel áll.
Újabban a cégek pénzalapot képzelnek el, amelyben erre a célra az érintettek többen is befizetnének. A német nép és a politikusok nagy része azonban ellenzi mindezt, mondván: a második világháború befejezése óta Németország már több mint 60 milliárd dollárt fizetett ki a zsidó perekre, illetve Izraelnek.
Felesleges a kérdés, hogy tudniillik mi köze ezekhez az előzményekhez Magyarországnak. Magyarázkodás helyett álljon itt néhány idézet abból az emlékeztetőből, amely 1998. július 23-án készült Budapesten. A megbeszélés résztvevői között volt Bakos Lajos, Feldmayer Péter, Hutás Imre. Zoltai Gusztáv Budapestről, míg Frankfurtból Brozik, New Yorkból pedig Jahoda urak. Az emlékeztető szerint már 1952 óta tárgyalnak a német kormánnyal a zsidók kárpótlásáról. Ezek, a Nyugaton élők esetében, sikerrel zárultak, de a Hallstein-doktrína miatt a németek a szocialista országokban élő zsidók kárpótlásától elzárkóztak. Az 1989-es esztendő új helyzetet teremtett, a kommunizmusnak vége, eljött az esély a pénzbeni kárpótlásra. Újabb eredményt, értek e!, amikor a magyar-osztrák határ menti munkaszolgálatos-tá-borokat is sikerült felvetetni a koncentrációs táborok jegyzékére. Az ukrajnai és munkaszolgálatról tovább tárgyalnak. Aggasztó azonban, hogy, idézem: ,,A német kormány meg van ijedve, mivel Görögország jelentős kártérítést követel egy lerombolt faluért. Attól félnek, liogy majd Ukrajna, Fehéroroszország, Oroszország és mások is hasonló követeléssel állnak elő."
A fentiekkel kapcsolatban Feldmayer Péter a következőképpen összegezte a hitközségek álláspontját:
,,A stratégia az, hogy valamennyi, 1945. május 9. előtt született zsidó holokauszt-túlélő, és mint ilyen, kárpótlást kell hogy kapjon. Ez független attól, hol és milyen formában szenvedte el az üldöztetést. A taktika az, hogy a németek által diktált és általunk, elfogadott feltételek alapján, a már most is jogosultak minél előbb, azonnal részesüljenek életjáradékban. A stratégiai célok nem hátráltathatják ezt a folyamatot."
Abban is egyetértettek, hogy 1944. március 19-étől minden felelősség a német kormányt terheli, függetlenül attól, hogy ki követte el a zsidókkal azt, amit elkövetett: ,,a magyar bábkormány, a csendőrség, az SS, vagy már német és magyar nácik".
Az emlékeztető azt is leszögezi: ,,A magyar zsidóság történelmi szerepe óriási. A 600 ezer áldozatot követelő iszonyú népirtás után, 120 ezres népességével, köztük 18 ezer túlélővel, ma is Európa egyik legnagyobb zsidó populációja. Itt nem alkalmazhatók azok a módszerek, amik esetleg megfelelnek azokban az országokban, ahol néhány tíz vagy száz túlélő van." Helyteleníti, hogy a magyar túlélők ügyét olyan személy vagy személyek intézzék, akik már több évtizede felvették a jelentős egyszeri juttatást, és azóta is rendszeresen kapják a Magyarországon élő áldozatokra váró életjáradék dupláját. Ezzel kapcsolatban Text Pál, a téma ismerője állítja, csak 80-100 ezer zsidó él hazánkban. A túlélők pedig 4-5 ezren lehetnek.
Az átlagosnál nagyobb jelentőségnek megfelelően ma hazánkban több helyen is folyik a bejelentkezés, a gettó, a tábori elhelyezés, vagy a kényszermunka visszamenőleges igazolása abban a reményben, hogy a németek fizetnek. Az egyikben, nevezzük irodának, középkorú úr végzi el a gépelést, és az idegen nyelvre fordítást betűnként 1,50 forintért. Kérésére sem a nevét, sem a címét, sőt a helyiségre utaló megjegyzést sem szabad elírnom. Elmondása szerint eddig csak ő több mint 2000 jelentkezést regisztrált. Olykor segít azoknak, akik nem tudják a helyes mondandót, azért, hogy lehetőleg ők is eséllyel indulhassanak. Kifejezetten érződik rajta, menynyire nem örül annak, hogy tevékenységéről tudomást szereztem. Azt elismeri, hogy a beadványokat stilizálni és kiegészíteni kell, néha többel, mint amennyit az igazság még elviselne. Tudomása szerint azok kérhetnek négy évig havi 250 márkát, akik igazolni tudnak fél év kényszermunkát valamely német gyárban vagy táborban, vagy összesen 18 hónap munkát, gettót, illetve koncentrációs tábori elhelyezést. Izraelben és az USA-ban ez az összeg 500 márka/hó, melyet 3 évre visszamenőleg fizetnek ki. (Van zsidó például Magyarországon, és van még zsidóbb, lásd Izrael.)
Emberem azt sem tartja kizártnak, hogy bizonyos körök újsághirdetések útján kérik az újabb jelentkezőket és azok adatait. Akadnak, akik regényekben olvasott történeteket és adatokat is bedobnak. Számítása szerint már eddig a valódi jogosultak többszöröse jelentkezett nála. Az igénylők zöme 1930 és 1952 között született. Közülük sokan életkoruk miatt egyszerűen nem dolgozhattak, vagy nem is lehettek fogva tartottak Németországban. Most pedig idézet néhány kárpótlás reményében beadott igazoló kérelemből:
,,Zs.T.: Engem a megszállás után, 1944-ben, gy-i lakásomból hurcoltak el, április közepén és felvittek Budapestre. Később vittek Auschwitcba, ahol kézi gépeket gyártottunk. 1945. május 2.-án lettem felszabadítva, nagyon beteg voltam, 28 kilóra lefogytam. Rögtön egy kórházba kerültem, és valamicskét javultam. 1945. július végén indultam haza. Tetoválási szám: B 80005.
F.A.: 1944. április 5-étől kellett a sárga csillagot viselnem. Május elsején kellett gettóba költöznöm. Innen 1944. VII. l-jén vittek egy vagonban Auschwitzba az 5/B blokkba. 1944 VIII. 15-én dr. Mengele munkára szemelt ki és akkor engem Allendorfba vittek át, ahol a Dynamit
Nobel AG számára ágyúlőszereket gyártottunk. 1945. III. 25-én a lágert kiürítették, és III. 31.-én az első amerikai páncélosegység Hombergben szabadított fel bennünket. Fogolyszám: 23573.
H. J. G.: 1944. VI. 13-án a csendőrség vitt el B-ből a gyűjtőhelyre. Onnan egy hónappal később marhavagonban Strasshofba, vittek. Együtt a szüleimmel érkeztem a Bécs melletti táborba, ahol földgázvezetéken dolgoztam. A lágerparancsnokot Iván Angelemnek hívták. 1945. IV. 29-én szabadítottak fel, és Csehszlovákián keresztül jöttem haza. A szüleim meghaltak, a fiútestvérem szintén. Többször operáltak. Most egyedül élek és szükségem van a kárpótlásra.
Z. B.: 1944. április elején munkaszolgálatra hívtak be, és Csillaghegyre vittek egy gyárba a Bécsi utcában. Vezetőnket Hidegkúti Nándornak hívták. Az egységem Csillaghegyről a Dunántúlra ment, ahol erődítményeket és tankcsapdákat építettünk. Onnan Németországba szállítottak, ahonnan megszöktem és Pestre mentem az anyám unokatestvéréhez, aki gondoskodott hamis papírokról. Ezekkel bujkáltam a P. utca 6. szám alatt. Észrevettek, letartóztattak a lakásban, és a Bérkocsis utcába vittek. Innen Németországba deportáltak."
image
A koncentrációs tábort megjártak esetében sokszor áll a bejelentőlapokon bizonyítékként a partizánszövetség vagy az antifasiszták szövetségének igazoló pecsétje, jóllehet, a tanúk közül sem élhetnek már sokan. Mégis, ha, arra gondol az ember, hogy például a nyugdíjas éveit gyűjtögető polgár számára is adott olykor a vasút, a gépgyár, vagy a tsz igazoló pecsétet, akkor nincs min csodálkozni. Amíg a tanúk egyik esetben aktivisták, addig a másik esetben volt munkatársak. A szenvedés itt sem, ott sem vonható kétségbe, mint ahogyan az az emberi tulajdonság sem, amely nem veti meg a pénzt. Kinek ne lett volna kára? Kinek ne kellene a kárpótlás?
- Nekem nem kell - mondja a 68 éves V. Z.-né, akinek már a dédapja is Magyarországon született. - Igaz, magam nem jártam Németországban, csak a fővárosi Nagydiófa utcában, ahol 2 hónapig voltam gettólakó. Szerintem a kárpótlás mindenkinek járna, aki szenvedett... Ez Magyarországon lehetetlen, mert nincsen miből. így aztán igazságtalannak tűnik a kivételezés. Az egyik rokonomat például azért vitték el, mert zsidó, a másikat, aki szintén zsidó, azért hurcolták a Hortobágyra, mert ku-láknak minősítették. Utóbbi esetben még ma is csak megvetésre lehet számítani, nem pedig kárpótlásra. A Don-kanyarba sem maguktól mentek a magyar katonák meghalni vagy megfagyni. Az ő gyerekeik is joggal kaphatnának elégtételt - áll meg egy pillanatra. - Azok persze soha ne kapjanak, akik önszántukból végeztek népírást...
Megirigyelve V. Z.-né tárgyilagosságát, nagy kérdés, vajon hány magyarnak járna kárpótlás, ha tételezzük fel, Erdélyben, Szerbiában, Ukrajnában vagy Szlovákiában némely ügyvédi csoport bírósági perekkel bizonyítaná be, hány embernek kellett csak azért meghalnia, mert magyar volt, Magyarország csonkítását követően, majd 1945 vagy 1956 után hány ezer magyart dolgoztattak, kínoztak és öltek meg románok, oroszok vagy szerbek. Ez is holokauszt volt, akárcsak az ukránoké, az albánoké vagy a csecseneké. A holokauszt tehát nem lehet egyedüli márkajelzés, netán védjegy. Hányan tudnának szerte a világon más földrajzi adatokkal hasonló kérdőívet kitölteni, mint a most következő?
,,1944. május 18-án lakásunkból nagyapámmal, édesanyámmal és testvérhúgommal együtt a szolnoki gettóba hurcoltak. A gettó zsidó vezetőjének a családneve Schenker volt. 1944. június 28-án vagoníroztak bennünket és 1944. július l-jén érkeztünk Auschwitzba. Ott nagyapámat és édesanyámat a gázkamrák felé irányították, én húgommal együtt az 5/a számú barakkba kerültem. A Blochalteste egy Rena nevű lengyel nő volt.
1944. augusztus 20-án húgommal együtt a Németország nyugati határához közeli Allendorfba vittek. Ott először egy Falkenhan nevű cégnél tereprendezési munkákat kellett végezni. Októberben a Dynamit Nobel AG. Bombatöltő gyárába (Bonbenfüllstelle) kerültünk, ahol bombákat és légi aknákat kellett töltenünk. Parancsnok: (Hauptscharführer) Adolf Wutka, Breslaunból, parancsnokhelyettes (Unterscharführer) Erns Schulte, Bres-lauból vagy Weinmarkból. A gyárigazgató, aki időnként ellenőrizni jött: dr. Enderlein"
Az összeíró iroda alkalmazottja szerint nehezen indult be a munka, mert sok jelentkező eleve gyanúsnak tartotta a működés feltételeit. Ezt levelekben is megfogalmazták, és eljuttatták például Frankfurtba, kifogásolva az időhúzást és a semmittevést. Brozik úr ezért tavaly Ungár Péter urat javasolta a budapesti iroda vezetésével megbízni, amely egy kétszobás, 60 négyzetméteres lakás is lehet, Fel kell kutatni a jogosult túlélőket újsághirdetéssel és más módon, majd meg kell szervezni a kifizetést - hangzott a sürgetés. Jahoda úr viszont azt kifogásolta, hogy a költségtervezetben az egyik zsidó szervezet bérleti díjként pénzt kér egy másik zsidó szervezettől, nevezetesen a Szochnutról van szó. Megengedhetetlen, hogy a túlélőknek járó pénzből egy zsidó szervezetet támogassanak anyagilag -- szögezte le Jahoda úr. Ezzel Feldmayer és Zoltai urak is mélységesen egyetértettek, jelezve, hogy a helyzeten változtatnak. Egyikük tavaly azt is megkérdezte Brozik úrtól, hogy a ,,munkaszolgálat, gettó, és deportálás hónapjai összeadhatók-e". Brozik úr azt válaszolta: ,,Egy hónap koncentrációs tábor egyenlő három hónap gettóval, bujkálással. így összeadhatók."
Hiába, számolni, kínokat összeadni, időpontokat egyeztetni nem kerül semmibe, azaz fáradságba kerül, de hátha megéri. Ezen az alapon az adatlapok kitöltése, a jelentkezők emlékei, és életkora nagyvonalúan kerül a papírosra. Informátorom szerint Ausztráliából, Kanadából, Brazíliából, Izraelből és más országokból is elég sokan jönnek haza és jelentkeznek be itthon élő rokonaikhoz vagy barátaikhoz. Esetenként ezekben az ügyletekben is segítik őket az irodák és a zsidó szervezetek. Előfordult olyan adatközlés is, amely élő személyekre már nem vonatkozhatott. Ezt a frankfurti iroda úgy próbálja ellensúlyozni, hogy amennyiben az életjáradékban részesüknek értesítést küld, kéri a személyes bankszámlájának a számát, ahová utalhassák a pénzt. Aki nem küld számot, az nem létezik, ez a szűrő. Eddig 2600 magyar zsidó számíthat 250 márkára. Egyik vezetőjük viszont azt nyilatkozta a Magyar Hírlapban, hogy 19 ezer túlélő van Magyarországon.
- A világot uralja a Bronfman, a Zinger, a Lauder, a Jahoda és az 1945-től Magyarországról kikerültek, például Soros György, Keller László és mások - mondja V. Z.-né fia, aki igazi, de kis zsidónak vallja magát. - A kárpótlás elsősorban a szervezeteknek jön jól, hiszen hatalmas pénzek folynak át rajtuk. Kellett már nekik ez, hiszen nincsen elegendő dollárjuk, mert amit eddig kiharcoltak, azt már elköltötték. Magam azt hallottam, hogy most rászállnak a magyar és még élő volt csendőrökre, rendőrökre és igazságügyi dolgozókra, akiknek felajánlják, hogy fizessenek. Ellenkező esetben kikezdik, lejáratják őket meg a családjukat... A cél mindig ugyanaz, megélni a holokausztból és nem rosszul. Ehhez a kis zsidónak vajmi kevés köze van.
V. Z. véleménye után már jobban értelmezhető a Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány 1997. évi létrehozása is. A dátum azért fontos, mert akkor volt hátaimon az MSZP és az SZDSZ, hiszen az alapítványt a. Magyar Köztársaság kormánya hozta létre határozatlan időre. Legfontosabb célja, idézem:
,,A részére átruházandó javakból, azok hozadékaiból megteremtse annak lehetőségét, hogy azok a személyek, akik zsidó származásuk miatt faji, vallási vagy más fasiszta szellemű zaklató rendszabályok elszenvedői voltak, és utódaik, ha Magyarországon élnek (életvitelszerűen Magyarországon tartózkodnak), továbbá e személyek közösségei, ha Magyarországon bejegyzett székhelyük van és Magyarországon működnek, újjászervezhessék vallási, kulturális, oktatási rendszerüket, erősíthessék zsidó identitásukat és a személyek szociális helyzetüket javíthassák."
A kuratórium vezetője Lauder úr, társelnöke Bakos Lajos és a volt egészségügyi államtitkár, dr. Hutás Imre. Tagjai között van az MSZP-s Donáth László evangélikus lelkész és például Szabó Zoltán, aki Horn alatt államtitkár volt, majd pedig a VII. kerület polgármestere. A felügyelő-bizottság névsora egyértelműbbé teszi a dolgokat: elnöke az MSZP-s volt miniszter Suchman Tamás, tagja Albert Reichmann, Moshe Zanbar, jóllehet magyar közalapítványról van szó.
Az alapítvány vagyona viszont valóban Magyarországon van: a Szentháromság téren 657 négyzetméteres ingatlan 207 millióért, az Orgona utcában 1081 négyzetméter 60 millióért, a Pasaréti úton 1106 négyzetméter 42 millióért, a Tilköry utcában 821 négyzetméter 300 millióért (most az Ombudsman Hivatal bérli), a Bajza utcában 1216 négyzetméter 108 millióért (az albán nagykövetség bérli), a Mária utcában 195 millióért (a Vám- és Pénzügyőrség bérli) és Badacsonytomajon 29 884 négyzetméter 360 millióért (ez volt a munkásőr-üdülő, és itt vendégeskedett többek között Carlos úr is). Ha összeadjuk, akkor 2 év alatt 1272 millió forint csak az ingatlan-tulajdon. Ehhez jön még néhány festmény, összesen 12,4 milliós értékben. A végösszeg: 1,3 milliárd forint.
Ha visszaemlékszik a kedves olvasó, írásom közepén a (68 esztendős V. Z.-né, aki nem követel kárpótlást a zsidósága miatt, azt mondta: mindenkinek járna, aki szenvedett, nemcsak a zsidóságnak. Mivel erre nincsen pénz és elegendő kitartás, ezért kivitelezésnek és igazságtalanságnak tűnik, ami velünk történik.
Mit lehet ehhez hozzátenni? Nemcsak annak tűnik, az is.
(Az fenti cikk, külföldi lapok írásainak a felhasználásával 1999 decemberében jelent meg a, Magyar Fórumban.)
Franka Tibor
(Részletek Franka Tibor: Szájkosár című könyvéből)
A könyv megrendelhető: Bozzay Józsefnél a jozsefbozzay@gmail.com Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. Ez az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez. címen.
(magyarsors.hu)
Az írás jogvédelem alatt áll, csak 2-3 bekezdés másolható, a teljes írás megtekintéséhez szigorúan meg kell adni a forrás elérhetőségét!
http://magyarsors.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2540:mi lliardok-a-multbol&catid=48:franka-rovat&Itemid=112 |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
Címkék: életvitelszerűen, tárgyilagosságát, munkaszolgálatra, badacsonytomajon, földgázvezetéken, unterscharführer, bonbenfüllstelle, unokatestvéréhez, fehéroroszország, megengedhetetlen, munkaszolgálatos, bejelentőlapokon, felhasználásával, hauptscharführer, visszautasítanak, igazságtalannak, megtekintéséhez, magyarországról, újsághirdetések, visszaemlékszik, hátráltathatják, következőképpen, magyarországnak, visszamenőleges, tevékenységéről, testvérhúgommal, magyarországon, németországban, visszaszerezni, megtekinthesse, tereprendezési, emlékeztetőből, csehszlovákián, megtekintéshez, vendégeskedett, kényszermunkát, második világháború, túlélő munkások, cégek többsége, akkoriban zsidó, írás jogvédelem, teljes írás, forrás elérhetőségét, világon 1500-2000, részükről elegendőnek, három legnagyobb, zsidó szervezetekkel, holocaust áldozatainak, nyomás tehát, csoportja beperelte, összes német, különböző vegyi, Magyar Sors Online, Volkswagen Rt, Ábrahám Cooper, Simon Wiesenthal Zsidójogi Szervezet, Bakos Lajos, Feldmayer Péter, Hutás Imre, Zoltai Gusztáv Budapestről, Frankfurtból Brozik, Feldmayer Péter, Text Pál, Nobel AG, Iván Angelemnek, Vezetőnket Hidegkúti Nándornak, Onnan Németországba, Innen Németországba, Megirigyelve, Dynamit Nobel AG, Adolf Wutka, Erns Schulte, Ungár Péter, Ezzel Feldmayer, Magyar Hírlapban, Soros György, Keller László, Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány, Magyar Köztársaság, Bakos Lajos, MSZP-s Donáth László, Szabó Zoltán, Suchman Tamás, Albert Reichmann, Moshe Zanbar, Ombudsman Hivatal, Magyar Fórumban, Franka Tibor, Részletek Franka Tibor, Bozzay Józsefnél,
|
|
|
|
második világháború, túlélő munkások, cégek többsége, akkoriban zsidó, írás jogvédelem, teljes írás, forrás elérhetőségét, világon 1500-2000, részükről elegendőnek, három legnagyobb, zsidó szervezetekkel, holocaust áldozatainak, nyomás tehát, csoportja beperelte, összes német, különböző vegyi, jogi felelősség, svájci bankok, zsidó munkaügyhöz, cégek pénzalapot, érintettek többen, politikusok nagy, zsidó perekre, előzményekhez Magyarországnak, megbeszélés résztvevői, emlékeztető szerint, német kormánnyal, zsidók kárpótlásáról, szocialista országokban, 1989-es esztendő, kommunizmusnak vége, pénzbeni kárpótlásra, magyar-osztrák határ, koncentrációs táborok, német kormány, lerombolt faluért, fentiekkel kapcsolatban, következőképpen összegezte, hitközségek álláspontját, németek által, stratégiai célok, német kormányt, magyar bábkormány, magyar zsidóság, magyar túlélők, jelentős egyszeri, téma ismerője, túlélők pedig, átlagosnál nagyobb, tábori elhelyezés, kényszermunka visszamenőleges, németek fizetnek, idegen nyelvre, helyiségre utaló, helyes mondandót, beadványokat stilizálni, újabb jelentkezőket, valódi jogosultak, igénylők zöme, megszállás után, kórházba kerültem, sárga csillagot, vagonban Auschwitzba, lágert kiürítették, első amerikai, csendőrség vitt, hónappal később, szüleimmel érkeztem, lágerparancsnokot Iván, szüleim meghaltak, fiútestvérem szintén, egységem Csillaghegyről, anyám unokatestvéréhez, koncentrációs tábort, bejelentőlapokon bizonyítékként, partizánszövetség vagy, antifasiszták szövetségének, tanúk közül, nyugdíjas éveit, tanúk egyik, másik esetben, fővárosi Nagydiófa, kárpótlás mindenkinek, egyik rokonomat, magyar katonák, albánoké vagy, holokauszt tehát, most következő, szolnoki gettóba, gettó zsidó, családneve Schenker, gázkamrák felé, számú barakkba, összeíró iroda, működés feltételeit, budapesti iroda, jogosult túlélőket, egyik zsidó, másik zsidó, túlélőknek járó, zsidó szervezetet, , ,
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
29 | 30 | |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
0 db bejegyzés |
e év: |
0 db bejegyzés |
Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 2637
- e Hét: 16867
- e Hónap: 27978
- e Év: 181474
|
|
|